A motívum egy olyan külsõ, vagy belsõ jel, amely az egyén életében, életvitelében várhatóan bekövetkezhetõ változásokat jelzi, ezzel cselekvésre késztetve az embert a változás elõsegítésére vagy annak megakadályozására. Motívumnak nevezzük többek között a test szükségállapotait, külsõ mozzanatot, ami veszélyforrást jelenthet, az érzelmeket, elemi ösztönöket kiváltó külsõ vagy belsõ ingereket. Az egyénre gyakorolt hatás alapján megkülönböztetünk pozitív és negatív érzelmeket kiváltó motívumokat. Pozitív lehet egy képzeleti kép, amely alkotásra készteti az embert, negatív pedig valamilyen jelzés, ami félelemérzetet, szorongást vált ki.
    Mivel az emberben egyszerre több motívum is megjelenhet, logikus, hogy kell lennie valamilyen döntéshozatalnak, ami arra irányul, hogy melyik motívum kerekedik felül a másikon, melyiknek engedelmeskedik az adott személy. Például, én itt most írom ezt a dolgozatot, és közben tudom, hogy két óra múlva lesz egy koncert, amelyre el szeretnék menni. Tudom azonban, hogy ezt a dolgozatot hamarosan be kell adnom, így ha nem fejezem be a koncert kezdetéig a munkát, nem megyek el, hanem folytatom a dolgozat írását. Két jelen lévõ motívum közül gyõzött az erõsebb, vagy azért, mert félelemérzetet kelt bennem a bukás gondolata, vagy egyszerû kötelességtudatból. A másik motívum azonban tovább dolgozik bennem, és ha egy bizonyos idõn belül nem elégítem ki, negatív emocionális töltést nyerhet, fájdalomérzésbe megy át. Ha például nem megyek el a koncertre, nem tudok elmenni a következõre sem, sõt még az azután levõre sem, egyfajta hiányérzet alakulhat ki bennem.
    A két motívum "harca" azért alakulhatott ki bennem, mert egy idõben nem lehet mind a kettõnek eleget tenni. Ennek a belsõ konfliktusnak az elhatározás vetett véget. Ez egyfajta döntéshozatal, amely által az egyik motívum felülkerekedik a másikon. Az elhatározás azonban még semmit nem jelent, csak elindítja a cselekvést valamelyik motívum javára. Nem egyszerûen arról van azonban szó, hogy az erõsebb motívum gyõz, elõfordulhat az is, hogy az elhatározás az egyébként gyengébb motívumot részesíti elõnyben. A motívum erõsségét nem határozza meg okvetlenül az, hogy kielégítése milyen erõsségû pozitív érzelemmel járna. Ha például én ígéretet teszek valakinek, hogy kölcsönadom neki a pszichológia könyvemet, de még nem fejeztem be a tanulás, fellép két motívum. Az egyik az ígéretem, a másik a személyes siker utáni vágy, a tanulás befejezése. Mind a kettõ egyszerre nem teljesíthetõ, és habár az utóbbi motívum erõsebb, én kölcsön fogom adni a könyvem, mert az elhatározásom ezt a motívumot erõsíti. Természetesen elõfordulhat az is, hogy az ember érzi, a tisztesség azt követeli, hogy betartsa ígéretét, mégsem foglya odaadni a könyvet, mert az elhatározása a személyes siker utáni vágy motívumát foglya erõsíteni. Számtalanszor van rá példa, hogy valaki tudja, hogy egy bizonyos cselekedete a közösség ellenvetését foglya eredményezni, mert az erkölcstelen, vagy etikátlan, mégis meg fogja azt tenni, mivel ez a motívum az erõsebb.
    Ott azonban, ahol a két motívum erõssége közötti különbség nagy és már eleve adott, az erõsebb motívum fog gyõzni. Ha például egy anya könyvet olvas, de meghallja hogy sír a gyermeke, normális esetben gondolkodás nélkül leteszi a könyvet, és megy megvigasztalni a gyereket, egyszerûen azért, mert az anyai ösztönzés jóval erõsebb, mint a könyv utáni érdeklõdés. Egy másik példa, hogy az ember nem hajlandó bármiért kockára tenni az életét.
    Két azonos erõsségû motívum az elhatározás megszületéséig egyszerre is jelen lehet az emberben, és kifejtheti hatását. Mind a kettõ kiválthat egyszerre emlékezést, gondolkodást, képzeleti mûködést, ezek befolyásolhatják a két motívum közötti erõviszonyokat. Mindeközben az egyén mérlegre teszi a két motívumot, latolgat, így többször is változhat a motívumok közti elsõbbség. Ha ez a latolgatás túl sokáig elhúzódik, belsõ vívódás alakulhat ki, amely gyengíti a többi cselekvés hatékonyságát, rossz kedélyállapotot eredményezhet. E mérlegelés során alakulhat azonban ki a helyesnek és a szükségesnek a felismerése, melynek további motiválóereje van.
    A döntéshozatalhoz egy bizonyos reakcióidõre van szükség, amely egyénenként különbözõ hosszúságú lehet. A sikeres üzletemberek igen gyorsan döntenek a fellépõ motívumok között, vannak azonban gyenge akaratú emberek, akiknél ez a reakcióidõ nagyon hosszú lehet, sõt jóval a döntés meghozatala után, a cselekvés alatt újra elõtérbe kerülhet a másik motívum bizonytalanságot okozva ezzel. Egyes emberek újra és újra felülvizsgálják saját döntéseiket, mások viszont egyáltalán nem képesek erre, és akkor is továbbfolytatják cselekvésüket, mikor már rájöttek tévedésükre. A cselekvés szempontjából mindkét eset káros, egyik személy sem alkalmas vezetõ szerep betöltésére. Az ok, hogy a legyõzött, gyengébb motívum egy ideig még továbbra is fellelhetõ a tudatban, hatással lehet a cselekvésre.
    Az embert általában az élvezet keresése és a szenvedés elkerülése vezérli döntéseiben, vagyis elõfordulhat, hogy az aktuálisan több élvezetet kínáló motívum helyett a jelenleg kevesebb, de a jövõ egy adott pillanatában több örömet nyújtó motívum mellett fog dönteni. Ha például van valamennyi pénzem, akkor nem megyek most étterembe ebédelni, hanem készítek magamnak ebédet, hogy az így megtakarított pénzbõl másnap elmehessek a barátnõmmel fagyizni. Másik példa erre, a saját életüket egy eszméért feláldozó emberek esete, akiket az a motívum vezérel, hogy áldozathozatalukkal könnyítettek embertársaik életén.
    Összességében elmondható, hogy az elhatározás a motívumok harcának lefolyása alapján jön létre, de ezután visszahat e harc lefolyására.